Pár napja már szinte megállás nélkül esik az eső. Az üvegen át, az esőcseppek csak esnek és esnek, mintha ez volna a legjobb szórakozás számukra. Leesnek a magasból, majd a földbe csapódnak, ahol vagy elfolynak, vagy még jobban szaporodnak a felszínen. Mindenhol irgalmatlan nagy tócsák vannak. Reggel, pedig igazi akadálypályán át jutsz csak el a suliba. A nagy tócsákat kikerülöd, a kicsiket átugrod. Közben dermesztően hideg van, mintha nem is május, hanem mintha október lenne. Minden erőddel az esernyőt fogod, mert a sunyi szél kitépi a kezedből. Néha lágyan, néha jó erősen fúj. S ha nemfigyelsz, az esernyő az egyik piillantaban már el is tünt, és zuhog rád a hideg eső nagy cseppekben. Megfázva kapkodsz a levegőért, de közben már zsepit  keresel. Köhögsz, tüsszentesz egyet és szaladsz már az esernyőért, amit elfújt vagy kifordított a sunyi szél. És addig-addig, hogy már a suli előtt találod magad, és örülsz, hogy a reggeli akadálypálya túlélőjének mondhatod magad. Veszel még egy nagy levegőt és besietsz, mielőtt újra lecsapna rád a szél. Az eső pedig végig csak esik, és esik. Megnemszűnően esik. Végétnemlátván esik. A nap mintha ki sütni sem merne, nehogy ő is bajba keveredjen. Igazán megtehetné, mert talán egy kis reménysugárként szolgál az esős, hideg, szürke napokon. Kb. így telik minden reggelem, már pár napja.  Ideje lenne, már a nyári szép időnek, ahol élvezed a reggeli nap melegét ahogyan sugarai rádvetődnek, és nem a hideg szél játja át tested. Ma is betegen fekszekem, már mióta hazaértem. Köhögöm, alig van hangom. Ami csak vigasztal, hogy a hangom most rekedtes. :D Kiborít már az is, hogy beteg vagyok , ezmellet még az allergiám is kínoz. Hát ez igen. De a forrócsoki kárpótol. :D Legyetek jók és vigyázzatok a egészségetekre!