Sziasztok! A mai naapom felejthetetlen lesz mámomra. Nagyon örülök és igen felhőtlen az örömöm. :) Abban a városban ahol suliba járok,már hagyimánnyá vált, hogy a végzősök a város központján végigvonulnak egy adott iskolát képviselve.  Mi az egészségügy szakközépiskolát képviseltük. Az is hagyománnyá nőtte ki magát, hogy egyforma pólóban, a nevünkel a hátunkon fürdünk a szőkőkút vizében. Igen jó kis hagyomény és fárasztó is. De megéri. Felejthetetlen élmény volt számomra. Fütyültünk, lengettük a zálszót, táncoltunk. Egyszerűen káprázatos volt. Egy igen felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, amire majd később szivesen és örömmel fogok visszaemlkékezni. Kitomboltunk magunkból azt a feszültséget ami eddig felgyülemlett bennünk. A hangulat nagyon jó volt és rosszabra számítottam. Kellemesen csalódtam. Annyira boldog vagyok, hogy egy ilyen hagyomány része lehetek. Vonatoztunk, táncoltunk, néha összevissza. xD Ami még jobban feldobta a napot, az az, hogy kisütött a nap, de annyira, hogy a végül már rövidújjú pólóban voltunk, ami egyforma volt. Lengettük a suli és az ország zászlaját is. Na most megyek, mert írtó fáradt vagyok! Legyetek jók! :)

Pár napja már szinte megállás nélkül esik az eső. Az üvegen át, az esőcseppek csak esnek és esnek, mintha ez volna a legjobb szórakozás számukra. Leesnek a magasból, majd a földbe csapódnak, ahol vagy elfolynak, vagy még jobban szaporodnak a felszínen. Mindenhol irgalmatlan nagy tócsák vannak. Reggel, pedig igazi akadálypályán át jutsz csak el a suliba. A nagy tócsákat kikerülöd, a kicsiket átugrod. Közben dermesztően hideg van, mintha nem is május, hanem mintha október lenne. Minden erőddel az esernyőt fogod, mert a sunyi szél kitépi a kezedből. Néha lágyan, néha jó erősen fúj. S ha nemfigyelsz, az esernyő az egyik piillantaban már el is tünt, és zuhog rád a hideg eső nagy cseppekben. Megfázva kapkodsz a levegőért, de közben már zsepit  keresel. Köhögsz, tüsszentesz egyet és szaladsz már az esernyőért, amit elfújt vagy kifordított a sunyi szél. És addig-addig, hogy már a suli előtt találod magad, és örülsz, hogy a reggeli akadálypálya túlélőjének mondhatod magad. Veszel még egy nagy levegőt és besietsz, mielőtt újra lecsapna rád a szél. Az eső pedig végig csak esik, és esik. Megnemszűnően esik. Végétnemlátván esik. A nap mintha ki sütni sem merne, nehogy ő is bajba keveredjen. Igazán megtehetné, mert talán egy kis reménysugárként szolgál az esős, hideg, szürke napokon. Kb. így telik minden reggelem, már pár napja.  Ideje lenne, már a nyári szép időnek, ahol élvezed a reggeli nap melegét ahogyan sugarai rádvetődnek, és nem a hideg szél játja át tested. Ma is betegen fekszekem, már mióta hazaértem. Köhögöm, alig van hangom. Ami csak vigasztal, hogy a hangom most rekedtes. :D Kiborít már az is, hogy beteg vagyok , ezmellet még az allergiám is kínoz. Hát ez igen. De a forrócsoki kárpótol. :D Legyetek jók és vigyázzatok a egészségetekre!

Sziasztok! Elérkeztem a második bejegyzéshez is, ami igazán jó hír, mert lassan, de biztosan gyarapodnak a bejegyzések. A tegnapi első bejegyzésben ugye elmondtam rövid élettörténetemet tömören. Megemlítettem benne, hogy hibákat hibákra halmoztam amikor depressziós voltam. Így hát a hibák kitörléséről gondoltam írni a mai bejegysésben. Gondolom a fenti képen lévő radírt mindenki ismeri. Biztosan mindenki használta már.

MIT JELENT SZÁMOTOKRA A RADÍR?

A wikipedia szerint: A radírgumi (vagy egyszerűen csak radír) egy olyan irodaszer, mely a ceruzával, vagy tollal készült írás eltávolítására szolgál.

Másrészt viszont, ha egy kicsit is elgondolkodunk azon, hogy a radír a ceruza eltávolítására szolgál, akkor ott a másik kérdés is, hogy vajon a hibák eltörlésére, eltávolítására is alkalmazhatnánk. Hát ezt sajnos nem lehet, mert a hibák tetteken alapulnak, a radír pedig ugye tárgyilagos.  Első ránézésre mindenki számára egy tárgy, ami töröl.  Tágabb értelmezésben pedig a rossz emlékek, hibák kitörlésére is használhatnánk ha lehetne.

Vajon jó lenne kitörölni a hibákat, vagy a rossz emlékeket? Lehet valaki rávágná igen, valaki pedig azt mondaná nem. Személyes véleményem is a nem. Nem szeretném kitörölni a hibáimat, rossz emlékeimet, mert ezekből tanulunk, tapasztalunk. Ezek a hibák tesznek minket emberré. Emberek vagyunk, így hibázunk. A kisgyerek is aki még felfedezi a világot, hozzányúl mindenhez, így a meleg kályhához vagy egyéb fűtőtesthez és megsüti a kezét, így már tudni fogja, hogy nem szabad hozzányúlni. Ez is számára igen rossz emlék, és ha ezt kilehetne törölni, akkor nem tudná, hogy rossz, ha hozzáér a meleg fűtőtesthez.

Bizonyára jólenne, kitörölni a hibáinkat, és elfeledni. Sokat gondolkodtam rajta én is, mert nekem azért van. De ezek a hibák nélük nem lennék ma az ember aki ma vagyok. Remélem azért érthető voltam, mert néha azért elég kusza tudok lenni. :)

Sziasztok! Nos ez lenne az én elektronikus naplóm. Azzal kezdeném el az első bejegyzést, hogy tömören leírom milyen is vagyok én. A szerkesztői nevem a Madelin. Azért viselek álnevet, mert így ez egy kicsit biztonság érzetet ad számomra és így könnyebben leírhatom azokat a dolgokat amiket gondolok, érzek anélkül, hogy ezmiatt megbélyegeznének. A Medelin egy norvég női név, ugyanis és nagyon odavagyok az országért. Így nyugodtan felteheteő az a kérdés, hogy miért nem blogolok úgy mint egy norvég bloggerek? A norvég bloggerek elég nyitottak és napi szinten posztolnak magukról képet a blogukra és mindent leírnak ami megtörténik velük.  Én viszont nem ilyen vagyok, így nem vállalom az arcom, nevem, mert az életben is eléggé visszahúzódó és halk vagyok. Ilyen vagyok és ezt vagy elfogadják vagy nem. Véleményem mindig mindenről van, és van olyan is amikor igen komolyan ki is nyilvánítom. Oldalt lévő modulban leírtam pár rám jellemző dolgot, de főként a bejegyzéseimből lehet majd megismerni. Azt még azért elárulom, hogy pár hónap elteltével egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, ami hát öngyilkossághoz is vezetett. Egyrészt az alakom és mások rólam alkotott véleménye miatt is. Sok hibát követtem el, amire nem vagyok büszke, de hát a hibákból tanulunk és a tapasztalatokból leszünk azok akik. Sokat segítettek nekem a családom, a három barátnőm és még Demi Lovato is. Ez igazán viccesen hangzik és talán közhelyesen is, de amikor megtudtam, hogy ő is elég rossz időszakon megy keresztül és hogy szanatóriumba is bevonult a gyógyulása érdekében,  akkor meglepődtem, ugyanis Demi mindig az a vidám, jókedvű lány volt. De amint  kijött és meggyógyult akkor már fel is néztem rá, ugyanis elég nehéz volt ezt kibirni. Így én is megtaláltam a kiutat és szerintem jó úton haladok a gyógyulás felé. Mára már olyan szakaszban, vagyok ahol nyíltan beszélek az öngyilkosságról, ha kérdezik és ha ez miatt valaki már nem lesz kíváncsi rám, vagy ha ez maitt megbélyegez már nem annyira érdekel, mert én erős vagyok és túljutottam rajta. Erre pedig nagyon büszke vagyok. :) Ez az időszakom kb. 6 évig tartott és sajnos ez az időszak alatt hibákat hibákra halmoztam, hazudtam mindenkinek sokmindenről, amit már megbántam és nem illő dolgokat műveltem, mint ahogyan azt is hogy nálam 4 évvel fiatalabbal flörtöltem. Nagyon megbántam és szégyenlem, de elfogadtam és tanultam belőle. De mint már leírtam, jó úton haladok, hogy jobb és erősseb emberré válhassak. Remélem senki nem fog idegbetegnek hinni és ezekért a dolgokért piszkálni és megbélyegezni. Remélem minnél többen jöttök majd és azért tetszeni fog az oldalam. Ennyit szántam bevezetőnek. Lehet még ma, de lehet csak holnap fogok jelentkezni, ezt még nem tudom biztosan. Addig is sziasztok és kellemes időtöltést kívánok mindenkinek. :)